Minden, ami Te vagy, hozzád köthető, ha csak említetted is, olyan fontossá vált, mint a születés előtti emlék. Kilenc hónap együtt, de egyedül. Szánalmas voltam, ahogy sírtam és haragudtam Rád, pedig szerettelek. Elraktam mindet a leghátsó zugba, barikádot emeltem.
Éljen a szabadság, haljon a szerelem!
Üvöltés.
Vissza, csak még egyszer, még 9 percet, had álmodjak...
Hiába már, félek, minden csak elkopik. Öntisztulás. Lebegés és semmi, az emlék, hogy valaha tudtam úszni, nincs, s ma már képtelen vagyok megtanulni.
