Mindig mondják, hogy nem éri meg kötődni, hiszen csak fájdalmasabb a szakadás. Ha nem kötődnék semmihez, nem is lennék, ahogy a szálak egymásba fonódnak, úgy lobognak a nagy szélben, és ha el kell tépni, vágni, legyen... Vagy örökké csak úgy, egyazon mintába rendeződve, míg végül elfoszlik az összes szál. Helyette ide az újjal, lobogni kell, összefonódni a nagy szélben, élni és túlélni. Kötötten kötni.
