január 06, 2017

Csőr csibék.

Két dolog motoszkál a fejemben. Az egyik, hogy titkosítom a blogot és végre azt és olyan stílusban tehetem közzé, ami jólesik, a másik, hogy nem titkosítom a blogot és cenzúrázom magam. Egy biztos, a blog újra itt van, lerázza magáról előző élete hamvait és... Szóval nem, nem titkosítom a blogot és azt teszem közzé és úgy, ahogy szerény egyszemélyes szerkesztőségem megkívánja. Mióta úgy tűnt, bezártam a bazárt - csak úgy tűnt -, egyéb más véleményközlő szervek is bedobták a törölközőt. Nem fogom itt ezredszerre leírni, hiszen minden valamirevaló hipszter kocsma falán ott díszeleg egy címlapos siratófal, hogy élet-halt a sajtószabadság. Bár ezt a pitét nem érinti a távoli kergemarhakór, azért rövid pauzánkat most emlékül áldozzuk a népszabadszájnak.
A rendszeres megjelenést itt nem garantálom, tekintve, hogy azok közé a fiatalok közé tartozok, akik még nem az internetes blogolásból élnek... Szóval, ha ezt olyan olvassa, aki mondjuk még 2009-ben is olvasott, azt tudja, hogy itt minden arról szól, mennyire nem értem az embereket. Ezen túl mindenre jó, persze, de arra nem, soha, hogy ezt a problémát valahogy orvosoljam.