Megpróbálok úgy tenni, mintha elengednélek. Mindenki azt mondja, ne adjam fel, küzdjek az álmaimért. Ugyanakkor azt is, hogy ha valakinek már nincs szüksége ránk, akkor ne fussunk utána. Te vagy az álmom. Az egyik biztosan.
Azok az ostoba tumblr és facebook képek másról sem szólnak, csak arról, mindenki mennyire vágyik arra, hogy szeressék, hiányozzon és egyáltalán törődjenek vele. Ha ez így van, akkor miért nem becsülik meg?
Nekem az is elég, ha tudom, hogy képes vagyok rá. Vagy megtanulom.
