Bezártak és nem láttalak.
Úgy hiányzol, mint még soha.
Kulcsaid csörgése a zárban, hallom
más mondja ki a neved,
velük nevetsz,
és én úgy örülök neki,
mint mikor éhező anya látja gyermekeit enni.
Úgy csodállak, hogy az szégyen.
Te is tudod, tőlem jóra nem számíthatsz,
megvetéssel fűszerezel,
ha ezerszer is többet teszek,
nem számít,
a nullát felesleges hatványozni,
nem tehetsz ellene,
mondom, ne legyen bűntudatod,
ha ugyan érdekel...
Úgy imádlak, mint még senkit.
Kulcsaid zörögnek,
addig jó, míg nem tudsz róla,
csak nevetnél,
másokkal,
de még annak is örülnék,
mint mikor éhező anya látja gyermekeit enni...
