Ma láttalak, hosszú idő után újra. Örülök, hogy még mindig a régi vagy, bár lehetnél kicsit kegyetlenebb. Akkor szerettelek a legjobban, amikor haragudtál.
Úgy tűnik, a helyszínt és a szereplőket illetően semmi nem változott. A személyiség visszafejlődése viszont fenyeget. Be kell vallanom, én is félek tőle. De mindent megteszek, hogy azt, amilyen voltam, ne magam mögött hagyjam, hanem célul tűzzem ki.
Az új szaktársak okosabbak. Még nem tanárok, de én már most utálom őket. Mi lesz akkor az elkövetkező években?
Emlékszem Rád, ha nem is látnálak, amikor arra gondolok, milyen lennék, Te jelensz meg előttem.
