Ma se tettem többet, mint tegnap. Szégyen. Csak anyámék meg ne tudják.
Délelőtt Péliné életét olvastam. Kezd fárasztó lenni, hogy minden rosszból jót, minden jóból pedig még jobbat próbál kihozni. Folyamatosan magyarázkodik. Ez így a legkevésbé sem izgalmas. Azt hiszem jól döntöttem, amikor elvetettem, és rosszul, amikor belevágtam a félezer oldalas ömlengésbe.
Közben szakirodalmat olvasok. Senki nem kért rá, de muszáj magamba importálnom, hogy legalább úgy tehessek, közöm van ahhoz a Professzióhoz. Pöpec kis jegyzeteket készítek és reflexiókat firkálgatok a füzet szélére.
Ma kétszer lettem rosszul. Egyszer délelőtt.
Egyedül voltam. Végignyújtóztam az ágyon és közben arra gondoltam, minél tovább tart, annál több időt vesztek abból, mi nincs.
