Az utóbbi időben elég sok csalódás ért. Gondoltam leírom, hátha akkor már nem foglalja feleslegesen a helyet az agyamban és a szívemben.
Glóbuszéknak üzenem, hogy az átkozottul modern cseppmentes kupakból vagy nem jön a kecsöp vagy elázik a pizzám és ez végtelenül szomorít.
Az alapozósfejű macáknak, hogy nekem is tetszett az a pulcsi - szürke, fehér galléros - a Bershkaban, de mivel TE az arcodra mázolt hat kiló alapozóból négyet rajt hagytál, nem tudtam megvenni. Talán a dagadt valagadra nem az s-est kellett volna ráerőltetned.
Valaki minden vasárnap a 15:22-kor Nagykanizsa-Pécs járaton pukizik. Tudom, hogy hosszú az a két és fél óra és nehéz kibírni, de ha ez továbbra is így megy, akkor én leszek az autista csaj, aki édesnarancs illatú ajakápolót szagolgat a sáljába burkolózva.
Aki az eljegyzését és újszülött csecsemőjét promótálja a facebookon, annak üzenem, hogy menjen el marketing szakra, igen jól megy, mert lassan én is férjhez akarok menni (isten őrizz) és szülni (apokalipszis).
